A kémiai energiával az ember, akkor került
kapcsolatba, amikor az õsember tudatosan elkezdte használni
a tüzet.
Körülbelül 200 ezer évvel ezelõtt a villámok
által meggyújtott ágat az otthonába vitte,
emellett melegedett vagy megsütötte a pecsenyéjét.
Eleinte a természet gyújtotta tüzeket használta, és õrizte éberen, nehogy kialudjon.
A következõ nagy lépés az volt,
amikor körülbelül 100 ezer évvel ezelõtt
a Neander-völgyi õsember rájött, hogyan kell tüzet
gyújtani. Nem volt már kiszolgáltatva a természet
szeszélyeinek. Nem tudni, hogyan tette, de feltehetõleg
úgy, ahogy manapság is teszik a primitív törzsek.
A tûzgyújtás legismertebb módszere amikor fát
fához dörzsölnek. Egy száraz fahasábba
hosszúkás mélyedést vájnak s ebben
egy keményebb fából való botot gyorsan ide-oda
huzigálnak úgy, hogy fûrészpor keletkezik,
mely szikrát fogva, a vályú mélyedésébe
hull s az oda tett kócot, csepût meggyújtja. Másik
hasonló módszer, amikor keményfa deszkába
lyukat fúrnak, melybe száraz puhafapálcát
dugnak, s ezt fúró gyanánt forgatják. A lehulló
por az aláhelyezett gyújtóanyagot szikrájával
alig pár perc alatt lángra lobbantja. A tûz csiholás
kezdetben két kõ egymáshoz pattintásából
állt, Magyarországon a XIX. századig elterjedt volt
az acél-kovanapló használata, ahol acélt ütöttek
a kovakõhöz.
Az égés, az a kémiai folyamat, amit
elõször tudatosan használt fel az ember és fontos
minõségi változást okozott az ember életében.
Az égés folyamán kémia reakció zajlik
le, ami következtében hõ szabadul fel, ezt hasznosították
fel az õsemberek. 
Manapság is fontos szerepe van: hõerõmûvek,
stb. Sõt a szervezetben zajló kémiai folyamatoknál
is fontos szerepe van a hõ felszabadulásának, elnyelõdésének.
Mi jellemzõ a kémiai reakciókra, folyamatokra?
