Víztisztítás, szennyvizek
Napjaink egyik legfontosabb környezetvédelmi
kérdésköre természetes vizeink és vízkészleteink
minõségének védelme. A víz
az emberi társadalom számára igen fontos funkciókat
betöltõ természetes anyag, megfelelõ minõségben
rendelkezésre álló mennyiségének csökkenése
az élõvilág, az emberi tevékenység fejlõdésének
gátjává válhat, veszélyeztetheti a Föld
ökológiai egyensúlyának fennmaradását.
A természetes vizek szennyezõdését fõleg az ipari üzemek okozzák, nem lebecsülendõ az a veszély sem, amit a mezõgazdaság nagyfokú gépesítése, kemizálása, a koncentrált állattartás jelent. Egyre nagyobb nehézséget okoznak a háztartási szennyvizek is, amelyek különbözõ szintetikus mosó- és mosogatószereket tartalmaznak. A gépkocsik karban- tartásánál, üzemeltetésénél elfolyó benzin, olaj különösen a nagyvárosok területén szennyezi a vizeket.
Természetes vizeink minõségének romlását tapasztalhatjuk a technikai fejlettség mind magasabb szintjének elérése mellett. Ahhoz, hogy meg tudjuk õrizni a vizet, mint életteret, energiahordozót, alapanyagot, stb. gondoskodnunk kell vizeink állapotának megfelelõ szinten tartásáról, minõségének javításáról.
A vízminõség romlása a természetes készletek nem megfelelõ, sokszor átgondolatlan használatából, a használat során keletkezett hulladék (szennyezett) víz kezelés nélküli befogadóba történõ bevezetésének következménye. E problémák megoldásában igen nagy szerepet játszik a vízgazdálkodás optimalizálása, valamint a keletkezett szennyvizek megfelelõ minõségû kezelése.
A szennyvíztisztításnak igen sokféle módja van. A megfelelõ eljárást a szerint választják ki, hogy mit kell eltávolítani a vízbõl. Hatósági elõírások szabják meg, hogy milyen minõségû szennyvizek bocsáthatók ki a csatorna hálózatba, folyóba.
Szennyvizek csoportosítása:
1. Fõképp olyan szerves anyagokat tartalmazó
szennyvizek, melyek biológiai úton lebonthatók. Ebbe
a csoportba sorolhatók egyes gyárak, (cukorgyárak,
keményítõgyárak, élelmiszeripari üzemek
szennyvizei) és a lakott területek háztartási
szennyvizei. (a túlzott mosószer használat változtathat
a helyzeten)
A biológiailag öntisztuló és tisztítható
vizek tisztulása mikroorganizmusok életfolyamatait képezõ
mikrobiológiai folyamatok útján megy végbe.
( Aerob, anaerob mikroorganizmusok
segítségével.)
2. Biológiailag nagyon nehezen vagy gyakorlatilag egyáltalán
le nem bontható szerves anyagokat tartalmazó szennyvizek.
A konkrét esetre a gyárnak vagy üzemnek kell a tisztítási
eljárást kidolgoznia, melynek mellékterméke
a szennyezõ anyag.
3. Szennyezésként fõképp szervetlen anyagokat
tartalmazó szennyvizek.
Egyik példa erre a galvanizáló üzemek problémája,
toxikus nehézfémeket
tartalmazó szennyvize.
Ennek tisztítására gazdaságos eljárást
igen nehéz kidolgozni.
4. Speciális problémaként jelentkezik egyes tavak
nitrogéntartalmú vegyületek és foszfátok
okozta szennyezés. (algásodás)
Foszfátmentesítés: Fe-, Al-, Ca-vegyületekkel
foszfát csapadékot képeznek. A csapadékot kiülepítéssel
távolítják el.
Nitrogénmentesítés: levegõztetéssel,
nitrifikáló és
denitrifikáló baktériumok segítségével
történik.
5. Patogén mikroorganizmusok
esetén a szennyvizeket sterilizáláják: klórral,
klórmésszel vagy nátrium-hipoklorittal.
A vízvédelem a környezetvédelem egy része, amely nem képzelhetõ el nemzetközi összefogás és az egész társadalom aktív közremûködése nélkül.
Készítette Visy Éva és Szabó Sándor
Budapest,1997. december 5.