Az ismert görög filozófus, Thalész a dolgok õsokát, mindennek a lényegét és éltetõjét a vízben jelölte meg.

Empedoklész, majd az ókori görög filozófia legegyetemesebb gondolkodója, Arisztotelész szerint az anyagok vízbõl, földbõl, llevegõbõl és tûzbõl épülnek fel. A négy õselemrõl szóló elmélet csak a XVII. században dõlt meg.

A tengervíz átlagosan 3,6 tömegszázalék oldott sót tartalmaz.

A fõ alkotórészek: NaCl, KCl, MgCl2, MgBr2, MgSO4, CaSO4

A talajban a lefelé szivárgó csapadékvíz útját állhatja vízzáró anyagréteg. E felett a talajvíz gyûlik össze, 10-20 m mélységen belül el is érhetõ. Ebbõl már csak nagyon kevés hasznosítható, mert gyakorlatilag mindenütt elszennyezõdött.

Mészkõ- és dolomithegyekben, a karbonátos (CO32-) kõzetekre hullott víz, amely a levegõbõl és a talajból CO2-ot oldott ki, a repedésekben lefelé szivárogva oldja a mészkövet, s közben üregeket, barlangokat alakít ki. Itt a mész kicsapódik, és különbözõ cseppkõalakulatok keletkeznek.

CaCO3 + CO2 + H2O Ca(HCO3)2

E karbonátos kõzetek üreg- és járatrendszerében tárolódó és mozgó víz a karsztvíz, mely kiváló minõségû, közvetlenül is felhasználható, iható.

Fátyol vízesés a Bükkben.

A Bükk-hegység karsztrendszere látja el Magyarország 3. legnagyobb városának, Miskolcnak az ivóvízhálózatát.

A kõzetekben nagyobb mélységben a mélyfúrással hozzáférhetõ rétegvizek, "artézi vizek" találhatók. A Kárpát-medence mélyén hatalmas készletek rejtõznek. A felhasznált víz több, mint 1/3-a rétegvíz.

Az artézi kút elnevezés a franciaországi Artois grófság nevébõl származik, ahol az elsõ ilyen kutat fúrták.

Magyorországon Zsimondy Vilmos bányamérnök és geológus irányításával létesítették az elsõ ilyen kutat a Margitszigeten 1867-ben.

A legnagyobb mennyiségben, majdnem 50 %-ban parti szûrésû vizeket használunk. Folyóink mentén, ahol vízáteresztõ kavicságy található (általában 10-30 m vastagságban), a parti kutakat a folyó táplálja. Parti szûrésre alkalmas a Rába, a Dráva, és elsõsorban a Duna kavicságya.

Budapest csaknem teljes ivóvízellátása, átlagosan majdnem egymillió literes napi ivóvízszükséglete ilyen kutakból elégíthetõ ki.

A különbözõ országok szabványai nem teljesen egységesek.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) néhány anyagra különösen felhívja a figyelmet. Ezek: kadmium, higany, szerves halogénszármazékok (pl. növényvédõszerek), a szerves ónvegyületek, kõolaj.

Az oxigénigény az oldott szerves anyag eloxidálásához szükséges oldott oxigénmennyiséget jelenti.

Szénsavas vizek csoportjába tartoznak, amelyek 1000 mg/liternél több szabad CO2-ot tartalmaznak. A CO2 oldódása közben a következõ kémiai folyamat játszódik le:

CO2 + H2O H2CO3

A keletkezõ szénsav miatt ezek az ásványvizek savanykás ízûek, kellemes üdítõ hatásúak, ivókúrára elterjedten használják ezeket.

A Csopakon, Fonyódon, Székesfehérváron fakadó ásványvizeket helyben palackozzák, s így hozzák forgalomba.

Az alkáli-hidrogén-karbonátos (pl. NaHCO3, KHCO3) vizekben legalább 200 mg oldott Na+ van jelen.

HCO3- + H2O H2CO3 + OH -

Lugos kémhatásuk miatt a gyomor savtartalmának közömbösítésére használhatók. Legismertebb közülük a Salvus.

Kalcium- magnézium-hidrogén-karbonátos vizek:

Ca(HCO3)2-ot és Mg(HCO3)2-ot tartalmaznak döntõ mennyiségben. A kalciumnak az emberi szervezet ionháztartásában és a csontosodásban is fontos szerepe van.

Ilyen ásványvizek a Mohai Ágnes, és a Kékkúti.

Szulfátos vizek:

Két típusa ismert:

Gyomor-, bél- és epebántalamak esetén használatosak a Hunyadi, Igmándi, Mira keserûvizek.

Kénes vizek azok, amelyek hidrogénszulfid-iont(HS-), vagy szabad kénhidrogént(H2S) és szulfidiont(S2-) literenként 1 mg-nál nagyobb mennyiségben tartalmaznak. Ezek a kénvegyületek a bõrön keresztül felszívódnak. A kénes fürdõk alkalmazása javallt reumás megbetegedések és bõrbetegségek esetén.

A jódos, brómos vizek csoportjába sorolhatók a literenként 1 mg-nál több jódot, illetve 5 mg-nál több brómot tartalmazók. A golyva megelõzésében fontos ásványvizünk a Jódaqua, mely a pajzsmirígy mûködését befolyásolhatja.