„Itt partol 5-6 vármegye népe,
barnálló pír homloka éke.
Foga fehérül, sötétül arca,
Víz, levegő, nap öröme rajta.”
Ott, ahol a tó medrét ismerjük, harmincezer éve még nem hullámzott Balaton.
Vagy hét-tízezer évvel később szakaszos süllyedéssel hat medence képződött
egymás után, mint egy rövidke gyöngysor szemei. A feléjük siető sédek,
azaz patakok és csapadékvizek, hat kis tavat hoztak létre, amelyeket keskenyebb,
szélesebb földhátak különítetek el. A szél ereje és a folyamatos hullámverés
idővel elmosta a határokat és egy nagy összefüggő tóvá formálta a tavacskát.
A hajdani mélyedéseket manapság medencéknek mondjuk:
Siófoki- vagy Keleti-medence,
Akali-Szemesi-medence,
Szigligeti medence,
Keszthelyi- medence.
A tó születése idején a mai Kis-Balaton és az Alsó-Zala-völgyis taravacska
hullámzott.
A Balaton hajdani ábrázolásai