A felüdülési szándékkal érkezők súlyos környezeti gondokat okoznak, mert:
 

—A tömeg a keskeny parti sávot terheli, ami jelenti pl. a talaj fokozott igénybevételét, gondoljunk a szemetelésre, az olajszennyezésre, a kocsimosásra, a kitaposott gyepekre stb.

—A felkapott üdülőhelyek létszáma egy-egy hétvégén akár tízszeresére is felduzzad. Ezzel arányosan ott nagyobb a vízigény és több szennyvíz, szemét keletkezik.

—A hatvanas években, az építési tilalom előtt tízezrével épültek a hétvégi házak (sok esetben tájidegen bódék). A 100 négyszögölön aluli mini telkek tulajdonosai egymás füle, szeme előtt élnek — a zavartalan pihenés meghazudtolására. Az építési tilalom idejében is nyílhattak a "kiskapuk", mert hogy, hogy nem, a nyolcvanas évek végére alaposan beépült a part!

—A laikus ember gaznak nézi az ősgyep füvét, virágát és "feltöri" a földet. A gyep helyét nyírott pázsit foglalja el, a kivágott karsztbokorerdők fáit a "menő" tuják, nyírfák, fenyők helyettesítik ideig óráig, mert ökológiai igényeik egészen mások.

—a települések felkúsznak a domboldalakra és a hajdani, bájos, pincés tájban idegenül állnak a modern nyaralók.

Megelőzhettük volna mindezeket? Talán. Az állami szigor mellett türelmes, széles körű ismeretterjesztő munkával, érzelmekre ható meggyőzéssel, elsősorban a fogékony gyermekkorosztályra irányuló figyelemmel. Ez utóbbira, az 1980-1989-es időszakról eredményekben gazdag példákat is ismerünk!