Bővebb információt ezen a lapon a következőkről kaphatsz:

A Nobel-díj fontosabb előírásai

A díj és az érem

A tudományok királynője, miért nem szerepel a Nobel-díjjal jutalmazható tudományterületek között

Visszautasított Nobel-díjak

Érdekességek a Nobel-dijjal odaítélésével kapcsolatban

Következzenek azok a részeletek, melyeket a Nobel-díj Bizottság mindazoknak megküld, akiket javaslattételre felkér.

A Nobel Alapítványt Dr. Alfred Bernhard Nobel 1895. november 27-én kelt végrendelete alapján hozták létre. A végrendelet vonatkozó részei a következôk:

"Hátramaradó vagyonom egészét a következôképpen kell kezelni: a végrendeleti végrehajtóim által biztos értékpapírokba fektetett tôke egésze képez egy alapot, amelynek kamatait évente azok között osszák ki díjakként, akik a megelôzô évben a legnagyobb szolgálatot tették az emberiségnek. A jelzett kamatokat öt egyenlô részre kell felosztani, amelyeket azután a következôképpen kell megosztani: egy részt annak a személynek, aki a legjelentôsebb felfedezést tette a fizika területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentôsebb felfedezést tette a kémia területén; egy részt annak a személynek, aki a legjelentôsebb felfedezést tette az élettan, illetve az orvostudomány területén; egy részt annak a személynek, aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá; egy részt pedig annak a személynek, aki a legtöbbet, illetve a legjobbat tette a nemzetek közötti barátság ügyéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, illetve csökkentéséért, a békekongresszusok megrendezéséért és elôsegítéséért. A fizikai és a kémiai díjakat a Svéd Tudományos Akadémia; az élettani, illetve orvosi díjakat a stockholmi Karolina Intézet; az irodalmi díjat a stockholmi Akadémia; a béke elômozdításáért adandó díjat pedig a Norvég Stortinget (Parlament) tagjaiból választott, öt személybôl álló bizottság ítéli oda. Kifejezett kérésem, hogy a díjak odaítélésénel ne játsszon szerepet a jelöltek nemzeti hovatartozása, hanem egyedül az, hogy az arra legérdemesebb kapja, függetlenül attól, hogy skandináv-e vagy sem."

A végrendeletnek azt a kikötését, hogy az évi díjakat olyan eredményekért kell odaítélni, melyeket "az elmúlt év folyamán" értek el, úgy kell értelmezni, hogy a díjakkal a végrendeletben szereplô területeken elért legújabb eredményeket kell jutalmazni, korábbi munkákat csak akkor, ha azok jelentôsége korábban nem derült ki.

A díjak odaítélésénél csak nyomtatásban megjelent munkák vehetôk figyelembe.

A díjat két egyenlô részre felosztva is ki lehet adni, ha mindegyegyik érdemes az elismerésre. Ha egy jutalmazni kívánt eredményt két vagy három személy ért el, akkor ôket közösen lehet jutalmazni. Semmiképpen sem lehet azonban több, mint három személyt díjazni.

Elhunyt személy munkája nem díjazható. Ha azonban a díj nyertese meghal, mielôtt a díjat megkaphatta volna, a díj kiadható.

A díjat odaítélô testület minden egyes svéd tagozatára egy "Nobel Bizottságot" jelölnek ki, mely három, négy vagy öt tagból áll, hogy véleményt alkossanak a díjak odaítélésérôl.

Csak azokat a személyeket lehet a díjak odaítélésekor figyelembe venni, akikre arra kompetens személyek tettek javaslatot. A díj iránti személyes folyamodásokat nem szabad mérlegelni.
 
 

Az Alapítvány Ünnepi Napján, december 10-én, a végrendelkezô halálának évfordulóján, a díjat odaítélô testületek minden egyes díjazottnak átadják a díj összegének megfelelô csekket, az oklevelet és egy, az alapító képmását ábrázoló és megfelelô felirattal ellátott aranyérmet.

A díjat odaítélô testületek döntése ellen nem lehet kifogást emelni.

A díjra vonatkozó javaslatokat, vizsgálódásokat és véleményeket nem szabad nyilvánosságra hozni. Abban az esetben, ha a díjat odaítélô testület határozatát illetôen véleménykülönbségek jelentkeznének, akkor ezeket sem szabad a jegyzôkönyvben rögzíteni, sem pedig nyilvánosságra hozni.

Azonban a díjat odaítélô testület, minden egyes eset mérlegelése alapján hozzáférhetôvé teheti a határozat kialakításának alapját képezô anyagot történeti kutatások céljára. Ilyen engedély azonban nem adható a döntést követô ötven éven belül.
 

Részletek a Svéd Királyi Tudományos Akadémia Nobel Bizottságai által odaítélt díjakkal kapcsolatos speciális szabályokból:

A Nobel Alapítvány Statútumainak 7.§-ában említett kompetenciát a következôk élvezik:

1., A (Svéd Királyi) Tudományos Akadémia svéd és külföldi tagjai;
2., A Fizikai és Kémiai Nobel Bizottság tagjai;
3., A Nobel-díjjal jutalmazottak;
4., A svéd a dán, a finn, az izlandi és a norvég egyetemek és műegyetemek, valamint a Karolina Intézet fizikai és kémiai professzorai;
5., A Tudományos Akadémia által, a megfelelô földrajzi eloszlás alapján kiválasztott, legalább hat egyetem vonatkozó tanszékeinek professzorai; és
6., Az Akadémia által kiválasztott más tudósok, akik méltóak a javaslattételre.

Szeptember vége elôtt a Nobel Bizottság benyújtja véleményét és javaslatait az Akadémiának a díjakat illetôen.

Ezt követôen, de legkésôbb október vége elôtt az Akadémia megfelelô Osztálya megteszi észrevételeit és megjegyzéseit. Amennyiben szükséges, az illetékes Osztály az Akadémia más Osztályainak tagjait is kooptálhatja.

Az Akadémia végleges döntését november közepe elôtt meghozza.

A Nobel Bizottságok és az Osztályok határozatai, véleményezései a díjak odaítélésével kapcsolatban csak a Nobel Alapítvány Statútumainak 10. §-a feltételei szerint hozhatók nyílvánosságra.

A Nobel Alapítvány 10. §-a alkalmazásával kapcsolatban figyelembe veendô, hogy élô személyre vonatkozó adatok nem hozhatók nyilvánosságra. Ha ilyen irányú kérés merül fel, akkor azok a kérdéses személy beleegyezése nélkül nem szolgáltathatók ki.
 

1968-ban a Svéd Bank Igazgatósága a bank fennállásának 300. évfordulója alkalmából úgy döntött, hogy a közgazdasági tudományok terén elért nagy jelentôségű eredmények elismerésére díjat alapít, és ezt a Nobel-díjak keretében hozza létre. Hosszas tárgyalások után a Nobel Alapítvány elfogadta ezt a javaslatot. Az elsô ízben 1969-ben kiosztásra került díj hivatalos neve: "A Svéd Bank Közgazdasági Tudományos Díja Alfred Nobel Emlékére". A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda.

Az oldal forrása: http://www.ch.bme.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
 

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra

Mivel a díjat a vagyon évi hozadéka, illetve a kamatok teszik, a díj összege évrôl évre változik. 1995-ben a díj összege meghaladta az egymillió dollárt.
 

Mindegyik díjazott kap egy kb. 200 g súlyú, 23 karátos aranyból készült érmet. (Érdekes, hogy az érem vastagsága, és így tömege is változhat kissé. Szent-Györgyi Albert érmének tömege 206 g.) A három tudományos és az irodalmi díjjal együtt adományozott érmet Erik Lindberg, a századforduló jelentôs svéd szobrásza tervezte. A 64 mm átmérôjű érmek elôlapja azonos: Nobel profilban ábrázolt arc-, illetve mellképe. Felirata: A kép bal oldalán ALFR./ NOBEL, a kép jobb oldalán NAT./MDCCC/XXXIII/OB./MDCCC/XCVI. Alul bevésés: E. LINDBERG 1902.
 

Az érmek hátoldala különbözô. A fizikai és a kémiai díjak esetében felhôkbôl kiemelkedô, Iziszre emlékeztetô, kezében bôségszarut tartó nôalak. Egy másik, a tudomány géniuszát jelképezô nôalak egy fátylat emel le az istennô arcáról. A körirat idézet Vergilius Aeneisébôl: INVENTAS . VITAM . IUVAT . EXCOLUISSE . PER . ARTES. A fizikai és a kémiai érmek esetében a két nôalak mellett balról NATURA, jobbról SCIENTIA szavak, alul pedig az odaítélô testületre utaló REG . ACAD . SCIENT . SUEC. A hátoldal alján kártus van, melybe a díjazott nevét vésik.
 

A fizikai és a kémiai  érem hátoldala	Az élettani, illetve orvos- tudományi érem hátoldala	Az irodalmi érem hátoldala

Az élettani, illetve orvostudományi érem hátoldalán ugyancsak két nôalak van. Az egyik, a gyógyítás géniuszát jelképezô, térdén egy könyvet tart, egyik karjával egy szenvedô nôalakot karol át, a másik kezében pedig egy csészében forrásból csorgó vizet fog fel, hogy azzal a szenvedôt megitassa. Az érem alján az odaítélô testületre vonatkozó körirat: REG . UNIVERSITAS . MED . CHIR . CAROL .

Az irodalmi érem esetében a hátoldalon egy férfi elbűvülten hallgatja és jegyzi le a Múzsa énekét. A kártus két oldalán: ACAD, illetve SUEC .

Ezeket az érmeket a svéd Királyi Pénzverde készíti.
 

A békedíjjal adományozott érmet Gustaf Vigeland neves norvég szobrász tervezte, és a norvég Királyi Pénzverde készíti. Az elôlapon Nobel arcképe, melyet a következô körirat vesz körül: ALFR . NOBEL . NAT . MDCCCXXXIII . OB . MDCCCXCVI + . A hátoldalon három láncot képezô, a testvériséget jelképezô férfialak, a körirat pedig: PRO . PACE . ET . FRATERNITAE . GENTIUM. Ezen az érmen nincs kártus.

A közgazdasági érem elôlapján ugyancsak Nobel arcképe látható, alatta két egymásba fonódó bôségszaru van. A körirat: SVERIGES RIKSBANK TILL ALFRED NOBEL'S MINNE 1968. A hátoldalon középen egy ötágú csillag, felette egy nagyobb, kétoldalán és alatta pedig egy-egy kisebb korona. A körirat: KUNGLIGA VETENSKAPSAKADEMIEN. Ezen az érmen sincs kártus.

A hetvenes évek óta a díjazottak megvásárolhatják aranyérmük bronz másolatának legfeljebb három példányát. A díjazottak kapnak egy 1,2 cm átmérôjű jelvényt is, melyen az érem elôlapja látható.

A különbözô bizottságok tagjai minden évben kapnak egy aranyozott ezüstérmet, melynek elôlapja megegyezik az adott Nobel-érem elôlapjával, hátoldala pedig az odaítélô intézményre utal. Ezeknek az érmeknek 2,6 cm az átmérôje, a tömege pedig 13 g. Ha egy bizottsági tag tíz érmet összegyűjtött, akkor azt becserélheti egy aranyéremre.

Az oldal forrása: http://www.ch.bme.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
 

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra

A tulajdonképpeni kérdés az, hogy miért nem gondolt Nobel a matematika területén elért eredmények elismerésére?

Számos feltételezés, mendemonda, találgatás olvasható a különbözô cikkekben és visszaemlékezésekben:

Szénássy Barna a Bolyai díj történetét taglaló értékes dolgozatában azt írja, hogy ebben "némi szerepe volt a stockholmi egyetem professzorának ... Gösta Mittag-Lefflernek. Ô és felesége ugyanis már 1883. január 6-án úgy végrendelkezett, hogy djursholmi villájukat - nemzetközi alapítványként - a Svéd Akadémia rendelkezésére bocsátják, elsôsorban a skandináv országok matematikai kutatásainak elôsegítése céljából."

Kármán Tódor önéletrajzában sokkal személyesebb és igencsak kicsinyes okot tételez fel: "Én személyesen mindig azt gyanítottam, hogy azért elfogult a Nobel-díj Bizottság, mert Nobel nem tudta megbocsátani a házvezetônôjének, hogy egy matematikussal szökött el tôle". Nobel haragja természetesen aligha befolyásolhatta volna a Nobel-díj Bizottságot, mely Nobel halála után néhány évvel kezdte meg működését, de természetesen nem adhatott matematikai díjat, mivel ez nem szerepelt a végrendeletben. Nobel életrajzában nem található házvezetónôjének romantikus szökésére nézve semmi adat. Talán nem járunk messze az igazságtól ha úgy véljük, hogy Kármán Tódor feltételezésének az a felháborodás volt az alapja, hogy ô maga, és számos más, általa a díjra méltónak talált tudós nem nyerte el ezt az elismerést.

Hasonló jellegű, és nem kevésbé alaptalan a Manfred von Ardenne könyvében olvasható, Debiesse francia professzortól származó magyarázat: "Nobelnek volt egy harminc évvel fiatalabb barátnôje, akit egy ízben tęte ŕ tęte talált egy matematikussal. Állítólag ez késztette arra, hogy a Nobel-díj megalapításakor kihagyja az alapítvány szabályzatából a matematikát." Természetesen nem bizonyos, hogy az életrajzok az agglegény Nobel minden szerelmi ügyérôl beszámolnak. Ezzel a feltételezéssel kapcsolatban azonban érdemes megemlíteni, hogy Nobelnek valóban volt egy hosszabb ideig tartó, minden bizonnyal nem csupán plátói kapcsolata egy nálánál közel harminc évvel fiatalabb bécsi lánnyal. Sophie Hess egyszer azt közölte vele, hogy gyermeket vár, a gyermek apja egy magyar katonatiszt, bizonyos Kapivári Kapy. Nobel fejedelmien gondoskodott hűtlen barátnôjérôl, és még végrendeletében is megemlékezett róla. (Meglepô, hogy nem olvasható olyan feltételezés, hogy Nobel háborúellenességében szerepet játszott volna a csábító katonatiszt volta.)

A matematika mellôzésének más, éspedig Nobel tudományos szemléletében rejlô oka volt. Nobel nem részesült semmiféle magasabb oktatásban. Rendszeres tanulmányai, melyeket magánúton folytatott, már 16 éves korában befejezôdtek. Egyetemre nem járt, kémiai ismereteit Zinintôl, a kiváló orosz szerves kémikustól szerezte. Zinin hívta fel késôbb, 1855-ben Nobelék figyelmét a nitroglicerinre is. Nobel jellegzetes, múlt századbeli zseniális feltaláló volt. Találmányai, melyek közül a legfontosabbak a gyutacs, a dinamit és a robbanó zselatin, anyagismeretet, céltudatosságot, és természetesen intuiciót igényeltek, de nem követeltek meg semmiféle magasabb matematikai ismeretet. Valószínű, hogy Nobel matematikai ismeretei nem haladták meg a négy alapműveletet, és biztos, hogy találmányainak kidolgozása nem is igényelt többet. A XIX. század második felében a kémiai kutatómunka általában, Nobel Alfréd kutatásai pedig különösen nem támaszkodtak a matematikai eredményekre. A természettudományi kutatások természetében csak Nobel halála után következett ebben az irányban lényeges változás.

Az oldal forrása: http://www.ch.bme.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
 

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra

A Nobel-díj minden bizonnyal a legvágyottabb és legtöbbre értékelt elimerés. Ezért azután természetes, hogy a visszautasításnak különlegesek az okai. Allvar Gulstrand svéd fizikus az 1911. évi fizikai Nobel-díjat - még idejében ahhoz, hogy a döntést meváltoztassák - azért hárította el, mert egyidejűleg az élettani díjra is jelölték a látás fizikájával kapcsolatos eredményeiért. Gullstrand, aki a fizikai díjakkal foglalkozó bizottság tagjaként értesült az elsô döntésrôl, inkább az élettani díjat választota.

A náci uralom alatt bebörtönzött Carl von Ossietzky békedíjjal való kitüntetése miatt Hitler megtiltotta, hogy német állampolgárok elfogadják a Nobel-díjat. Ezért aztán az 1938. és 1939. évi kémiai díjakat Richard Kuhn és Adolf Butenandt, az 1939. évi fiziológiai díjat Richard Domagk csak a háború után vehette át.

Borisz Paszternáknak ítélték az 1958. évi irodalmi Nobel-díjat, de a szovjet hatóságok nyomására visszautasította a kitüntetést. 1964-ben Sartre elvi megfontolások alapján utasította vissza az irodalmi Nobel-díjat.

Az oldal forrása: http://www.ch.bme.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
 

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra

A dolog természetébôl következik, hogy a díjak odaítélése nem mindenkor találkozott az illetékes szakkörök teljes egyetértésével. Az önmagában is hatalmas eredmény, hogy a tudományos érdemekért díjazottak között alig akad olyan, akirôl ne az lenne a szinte egyöntetű vélemény, hogy rászolgált az elismerésre. Ez a megállapítás természetesen nem érvényes az irodalmi, és még kevésbé a béke díjjal jutalmazottakra. Azonban számos olyan természettudóst említhetünk, akik munkásságukkal éppúgy rászolgáltak a díjra, mint a ténylegesen díjazottak legjobbjai, és mégsem részesültek abban. Ezt a megállapítást alátámasztandó, elég csak az orosz Mengyelejev, az amerikai Gibbs és Lewis, a német Sommerfeld és - talán legelsôsorban - a gyermekbénulás rémét eltüntetô amerikai Salk és Sabin nevét említeni.

A díjazottak kiválasztásában óhatatlanul szerepet játszanak személyes szempontok, hiszen még a tudományos eredmények jelentôségének megítélése sem mentes a szubjektív elemektôl. Az is nyílvánvaló, hogy minden évben több olyan személy neve merülhet fel joggal, mint ahányan a díjban részesülhetnek. A bizottságok természetesen sok ajánlás közül, és azok alapján választják ki azokat, akik véleményük szerint a legérdemesebbek az elismerésre.

Az illetékes szakkörökben meglehetôsen általános a vélemény, hogy az 1923-ban az inzulin felfedezéséért adományozott díjat nem méltányosan ítélték oda. Szerepelnie kellett volna Bestnek, a fiatal orvosnak, akinek kezdeményezô szerepe volt a kutatásokban, és nem érdemelte meg a díjat Macleod, akinek legfôbb érdeme az volt, hogy nem akadályozta a munkát. Sokan, de elsôsorban a magát mellôzöttnek érzô Fred Hoyle, úgy vélték, hogy a pulzárok felfedezésért 1974-ben Hewishnek ítélt díjat meg kellett volna osztani Jocelyn Bell-lel, aki gondos észleléseivel az alapot szolgáltatta a felfedezéshez. Egyes tudománytörténészek szerint igazságtalan volt egy fiatal kutató, Fletcher mellôzése az 1923-ban az elektron elemi töltésének meghatározásáért egyedül Millikannek odaítélt díjban, mert Fletchernek volt az ötlete az eredmény elérésére vezetô módszer.

Az 1943. évi kémiai Nobel-díjat 1944-ben Otto Hahnnak ítélték oda. Meglehetôsen általános a vélemény, hogy Lise Meitnernek és Fritz Strassmann-nak is részesülnie kellett volna ebben az elismerésben.

Csak egyetlen esetben derült ki, hogy a díj odaítélésének alapját képezô felfedezés téves volt. Fibiger 1926-ban a rákot elôidézô paraziták felfedezéséért kapta meg a díjat, de az utóbb elvégzett vizsgálatok ezt a rendkivül jelentôs eredményt nem erôsítették meg.

A szabályok szerint a javasoltak nevei és a javaslati indokolások, valamint az azokkal kapcsolatos megállapítások ötven évig nem kerülhetnek nyilvánosságra. 1987-ben jelent meg az 1901 és 1937 között kiosztásra került fizikai és kémiai Nobel-díjakkal kapcsolatos anyag feldolgozása, így errôl az idôszakról már meglehetôsen világos képet alkothatunk.

Az említett könyvben táblázatosan összefoglalt adatok sok érdekes és fontos megállapítást tesznek lehetôvé. Kiderül ezekbôl az adatokból, hogy egyes esetekben egyetlen ajánlás is elegendô volt a díj odaítéléséhez, más esetekben pedig évtizedeken keresztül ismétlôdtek az ajánlások - esetenkint végleg - eredmény nélkül. Például Astont 1922-ben, Ureyt pedig 1934-ben jelölték mind a fizikai, mind pedig a kémiai díjra, az elôbbi a fizikai, az utóbbi pedig a kémiai díjat nyomban meg is kapta. Egyetlen javaslat alapján ítélték oda 1912-ben a svéd Dalénnek, 1918-ban pedig az angol Barklának a fizikai díjat. Debye-t viszont 1912 és 1936 között 15 ízben jelölték a fizikai és kilencszer a kémiai díjra, melyet azután 1936-ban el is nyert. Hasonló volt a helyzet a német Nernst esetében. Ôt 1906 és 1921 között nyolcszor javasolták a fizikai és 14-szer a kémiai díjra, míg az utóbbit neki ítélték.

A francia Le Chateliert viszont 1905 és 1934 között egyszer javasolták a kémai és tizenhatszor a fizikai díjra, az ugyancsak francia Urbaint 1912 és 1936 között 21-szer, a német Sommerfeldet 1917 és 1937 között 1921 kivételével minden évben, összesen 20-szor, az amerikai Lewist 1922 és 1935 között 11-szer javasolták - eredménytelenül. (Az 1937-et követô esetleges ajánlásokat egyelôre nem ismerjük!)

Eötvös Lorándot három ízben, 1911-ben, 1914-ben és 1917-ben jelölték. Az elsô alkalommal Fröhlich Izidor, Klupathy Jenô és Kövesligethy Radó, másodízben Fröhlich, Klupathy és - az akkor már valószínűleg német állampolgár - Lénárd Fülöp, 1917-ben pedig Fröhlich és Klupathy voltak az ajánlók.

1938-ig magyar ajánló volt még a kémikus Than Károly, aki Arrheniust javasolta - sikerrel, és Konek Frigyes, aki egy ízben Curtiust, egy ízben pedig Harriest javasolta - sikertelenül. (1939-ben Gróh Gyula ajánlotta a díjra Hevesy Györgyöt, aki azután azt négy évvel késôbb meg is kapta.)

Minden említett ajánlásszám az érvényes javaslatokra vonatkozik. Érdekes, hogy milyen sok érvénytelen ajánlást is tettek. Ezek egy része post humus javaslat volt. Meglepô módon számos önjavaslattal is találkozunk. Ostwald, akit 1909-ben a kémiai díjjal tüntettek ki, négy ízben (1920, 1921, 1923, 1924) jelölte önmagát a fizikai díjra.

Az oldal forrása: http://www.ch.bme.hu/chemonet/hun/teazo/nobel/nobeldij.html
 

Vissza a lap tetejére

Vissza a kezdőlapra