"A grafit kristályrácsát háromszöges kötésállapotú szénatomok alkotják; mindegyik szénatom három másikhoz kapcsolódik egy-egy szigma-kötéssel. Így jön létre egy nagy kiterjedésû, kétdimenziós 'réteg', amely nem más, mint a grafit szigma-váza. Ehhez még annyi pi-elektron tartozik, ahány szénatomból áll a grafitréteg. Ezek a pi-elektronok delokalizált állapotban vannak, ezért gyakorlatilag szabadon mozognak az egész, nagy kiterjedésû szigma-váz alkotta réteg felett és alatt. Ezért vezeti a grafit az elektromos áramot. Egy adott pi-állapotban csak két elektron lehet, de a különbözô pi-állapotok energiatartalma alig különbözik egymástól. Ezért a grafit bármilyen kis energiájú fénykvantummal gerjeszthetô, minden látható tartományba esô fényt elnyel. Ezért fekete.

A grafitrácsban ezek a nagy kiterjedésû, alul és felül laza, könnyen polározható pi-elektronfelhôvel fedett rétegek erôsen tapadnak egymáshoz, mert az egyik réteg atommagjai a másik réetg pi-elektronrendszerét is vonzzák. A rétegek közötti kapcsolat mégsem olyan erôs, mint az egy rétegen belüli, hiszen az utóbbi szigma-kötéseket, az elôbbi viszont csak Van der Waals-kötéseket jelent. Ezért a rétegek elcsúszhatnak egymáson. Ez történik akkor is, amikor grafitceruzával írunk: az egymásról lecsúszó rétegek a papírhoz tapadnak.

A grafitrács egyetlen rétege tehát egy óriási aromás 'molekula', amely rengeteg összeolvadt benzolgyûrûbôl épül fel. Az aromás szénhidrogéneket eszerint 'hidrogénezett grafitdarabkáknak' tekinthetjük. Olyan a szerkezetük, mintha a grafitrács kisebb-nagyobb darabja volna kivágva, s az elvágott szigma-kötéseket hidrogénatomok foglalnák el." /Kajtár Márton: Változatok négy elemre /
A grafit a legstabilabb szénmódosulat. Lágy, papíron nyomot hagy. Hexagonális rendszerben kristályosodik. Félvezetõ tulajdonságú, vasban, platinafémekben oldódik.