Redoxireakcióknak
nevezzük az elektronátmenettel járó kémiai
változásokat. Például
Mg + O ®MgO A folyamat során az egyik anyag elektront ad le. Ez az oxidáció. Mg ® Mg2+ + 2 e- A reakcióban résztvevõ másik anyag elektront vesz fel, azaz redukálódik. O + 2 e- ® O2- |
A két részfolyamat mindig egyidejûleg megy végbe. Amelyik anyag elektront ad le, az a redukálószer, példákban a magnézium. Amelyik anyag elektront vesz fel, az az oxidálószer, jelen esetben az oxigén.
Az elemeknek az elektronfelvételre,
illetve elektronleadásra való hajlama különbözõ.
Az elemek oxidáló-, illetve redukálóképessége
és a periódusos
rendszerben elfoglalt helye között összefüggés
van. Az oszlopokban lefelé haladva (a
fõcsoportokon belül) fokozódik az elem redukálóképessége,
mivel a külsõ elektronok lazábban kötõdnek
az atomhoz.
Egy perióduson
belül balról jobbra haladva (az atomsugár csökkenése
következtében) a redukálóképesség
csökken, az oxidálóképesség viszont nõ.
Tehát a periódusos rendszer bal alsó sarkában
vannak a legerõsebb redukálószerek (pl. Cs, K), a
jobb felsõ sarokban pedig a legerõsebb oxidálószerek
(pl. F, O).