ELTE TANÁRTOVÁBBKÉPZÉS

Vízminõség

Vizeink állapotának nyomon követésére már régóta mûködnek mérõrendszerek. A vízminõség rendszeres vizsgálata kb. negyven éve kezdõdött. A laboratóriumok jelenleg 250 mintavételi helyen, évente 12, 26 vagy 52 darab mintát vesznek. A felszín alatt pedig 600 kút és forrás vízminõség-változását figyelik.

Vizeinket célszerû két nagy csoportban vizsgálni:

• -felszíni vizek
• -felszín alatti vizek

A víz minõségének megitélése a felhasználásától függ.

Leggyakoribb hasznosítása:

• ivóvíz
• iparivíz
• halastó töltése
• öntözés

A víz minõségének megítélésére a szakszerûen vett mintákat kémiai, fizikai, biológiai és bakteriológiai vizsgálatnak vetik alá. A vizsgálatból kiderül a víz:

• sótartalmának mértéke és minõsége,
• szennyezettsége (BOI5)
• mérgezõanyag-tartalma (nehézfémek)
• egészségügyi állapota (fertõzöttség)

A vizeket minõségük szerint osztályokba soroljuk. Ezek a következõk:

I. Tiszta víz

II. Kissé vagy közepesen szennyezett víz

III. Szennyezett víz

IV. Szennyvíz

Az üdítõ, jó minõségû víznek szigorú jellemzõi vannak:

• hõmérséklet (7-14^oC)

• keménység ( lágyvíz )
• kémhatás ( pH=7-8 )
• ammónium-, szulfát-, vas-és mangántartalma (összesen: 0,1-0,5 mg/l)
• biokémiai oxigénigénye (BOI 1,5 mg/l)
• nitráttartalma (10-15 mg/l )
• kóliszám (0,4-4 db/100 ml )

Az ettõl eltérõ értékek biológiai és technikai problémákat okozhatnak.

A témával kapcsolatos naprakész információk a Vízállapot Figyelõ Szaklapból szerezhetõk be.

Készítették: Alapiné Ecseri Éva ( Puskás Tivadar Távközlési Technikum)

Hakkel Ildikó ( Pogány Frigyes Építõip. Szki. és Gimnázium)

Ungureán Mária ( Pálfy János Mûszer- és Vegyipari Szki. Szolnok )