A tó vizének megismerését négy jellemző segíti:
- A szervelten anyagok fajtái
és koncentrációi (halobitás) szempontjából a tó stabil. Az
1928-tól végzett vizsgálatok
szerint csak kissé növekedett a szervetlenion-koncentráció.
Gondot még nem okoz.
- A víz szervesanyagbontó
képességét (szaprobitás) a kémiai oxigénigénnyel (KOI)
mérjük.
- A víz termőképességét (trofitás)
az elsődleges szervesanyag-termeléssel jellemezhetjük.
A tóba jutó
foszfor, nitrogén és egyéb anyagok hatására nő vagy csökken. Mérése
m3-enkénti
algatömeggel, illetve az a-klorofill tartalommal történik:
3 –10 mg/m3 (oligotrof)
kis termőképesség, tápanyagszegény vizekre jellemző
10-20 mg/m3 (mezotrof)
közepes termőképesség
20-50 mg/m3 (mezo-eutrof)
tápanyagban dúsuló víz
50-100 mg/m3 (eutrof)
tápanyagban és elő szervezetekben gazdag víz
100-200 mg/m3 (hipertrof)
igen erős termőképességű víz
Édesvízi ökoszisztémák: állóvizek
A
vízminőség vizsgálatának részletesebb leírása.
A Siófoki-medence máig a legtisztább, ezért hozzá viszonyíthatjuk
a többit. Ha itt az egységnyi víztömeget érő összes foszforterhelést egynek
vesszük, akkor:
- a Szemesi-medencében: 1 ,3
- a Szigligeti-medencében: 3
- a Keszthelyi-medencében: 13 ez az érték.
A víz foszfortartalma és az algák mennyiségi növekedése szoros kapcsolatot
mutat.
Példa:
foszfortartalom
algatömeg
Siófoki-medence
35 mg/m3
114 g/ha
Keszthelyi-medence
84 mg/m3
700 g/ha
A Keszthelyi-medencében 1960-1980 között a háromszázszorosára nőtt a literenkénti algaszám!
Mivel a Balaton "álló vize" csupán 8-10 évenként cserélődik, a belékerült tápanyag az idők folyamán feldúsul és elszaporodnak a moszatok. Tömeges megjelenésük rontja a víz minőségét, megnehezíti az ivóvíz-előállítást, sőt egyes fajok bőrkiütéseket okoznak. Az algásodás mértékét a kutatók a víz növényi festéktartalmával (a-klorofill koncentráció) jelzik mg/m3-ben.
Az elszaporodó algák a Balaton hajdani enyhén opálos színét zöldre,
kékre, barnára ;
színezik, attól függően, hogy melyek kerülnek túlsúlyba. Ez a jelenség
a vízvirágzás. Ha a kékalgák elszaporodnak, tömeges bélrendszeri zavarokat
okoznak a lakosság körében ott, ahol az így károsodott felszíni vízből
nyernek ivóvizet. A kékalga-spórák száma az iszapban már olyan nagy, hogy
tömeges megjelenésük, azaz virágzásuk a vízben csupán a számukra megfelelő
időjárás kérdése. A kékmoszatok egyik fajtája nyálkahártyára és bőrre mérgező
tüneteket okoz:
- kötőhártya-gyulladást,
- náthát,
- bőrkiütést,
- viszkető hólyagokat.
"A Balaton vizének minősége - a Keszthelyi-medencét kivéve - megfelelt
az I. osztály követelményeinek. A Keleti-medencében a víz természetes összetételének
megfelelő szervetlen anyagok mennyisége meghaladta az I. osztály határértékét.
A Nyugati-medence felé haladva fokozatosan nőtt a vízben levő szerves anyag
mennyisége." 1989.)